Napóleon szülőhazájába a lejobb ősszel utazni. Turista már csak elvétve, 30 fok van és az utószezonnak hála töredékösszegből megúszható a kötelező tengerre nyíló kis apartmanházikó. Repülőgéppel is megközelíthető a sziget, azonban egy hosszabb szabadság részeként autóval is túlélhető az utazás, a két órás tengeri kompolás mellett útba esik a Pisai Ferde Torony és Velence is.
A főváros Bastia korántsem a legszebb város az egyébként Franciaország részét képező szigeten, a konkurencia ugyanis elég erős.
Calvi városának fantasztikus strandjáról hihetetlen a kilátás a genovai erődre, melyben manapság az idegenlégió lakhelye. Ajaccio szűk mediterrán utcái, kikötője és Napoleon szülőháza leginkább hosszú sétákra ösztönzi az embert. Az időjárástól természetesen védett halászkikötő, a pálmafák, a tenger moraja elég komoly hangulatot ad a városnak.
Korzika ékköve azonban Bonifacio. A hófehér mészkőfalra épült fellegvár szerű város gyönyörű. És ha valaki ott jár véletlenül se hagyja ki a város körüli hajótúrát, amely során a tenger által a város alá kivájt barlangokba is betekintést nyerhetünk.
A korzikai szárazföld gyakorlatilag csupa hegyvidéket jelentenek, óriási szintkülönbségekkel és felfelé egyre ritkuló növényzettel. Már ahol van növényzet, gyakoriak ugyanis a nyári melegben fellobbanó tüzek, melyek miatt komplett leégett hegységekkel is találkozhat az arra járó.
Na és nem utolsó sorban Korzikán remek raftolásra alkalmas folyók is találhatóak, bár igaz a szigeten még általánosabb extrémsport autózni a hegyeken kanyargó korlát nélküli szűk utakon. Így az evezést néha plusz ingerrel toldja meg egy-egy autó maradványa a folyómederben. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.